M. és G. hívtak, hogy Turul Trailhez vagy Szénás-körhöz van-e kedvem, és persze. Az elsőhöz azért több szempontból nem volt, a fizetési konstrukció egyelőre elérhetetlen számomra (ami késik nem múlik), a Szelidi-tó kör után nem volt kedvem egy másik irányba utazni legalább annyit, és végre egy jelentősebb (ha nem is kiadós) alvás is rám fért (ők szerencsére nem a hajnalban kelő fajták).

A Szénás-körhöz annál inkább, bár elsőre megijedtem, hogy a teljes távot szeretnék, amire nem vagyok kész fizikailag. Fejben egyre inkább, de még ott is kicsinyt szeppent vagyok. Ők is beérték most a rövid távval, és a lábfájdalmam kapcsán megnyugtattak, hogy ők sem hajtanak most teljesítménytúrás szintidőre.

A rajtban még megnézem az ingyen könyvek hűlt helyét, a Zöld 45-ön kinéztem egy Juhász Ferenc kötetet (nem tartok tőle, hogy bárkit érdekelne rajtam kívül, engem is csak nagyon mellékesen, feltehetően bútorlábat alátámasztani vinné el bárki is), de most nincsenek kirakva könyvek.

Technikai részletek

A technikai részeken gyorsan túlesek, pedig ez az első QR kódos instantom, szóval kicsit aggódom, hogy nem írja ki menet közben a nevem, nem látom térképen a következő ellenőrző pontot. Mindenesetre egyelőre nem fizettem be semmit, pénzt nem, legfeljebb időt bukok. A tracket is útközben a buszon töltöttem le, és sajnos megbolondult Természetjáró app továbbra sem hajlandó az openstreetmap-et betölteni (a végén még beállok a sorba, és csatlakozom a Locust-klubhoz, vagy kitalálom a Humap tud-e tracket kezelni – utóbbit kötve hiszem).

A túra

Kezdetben a zöldön indul, szeretem ezt a szakaszt, bár nem tudom a kutyák csak napközben ilyen békések-e vagy hajnalban is, ez csak a 75-ös táv miatt lesz kérdéses, amikor bátran nekimegyek majd.

Áldom a szervezőket, hogy a zöld sáv felázottan nehezen járható szakaszát kihagyták a túrából, és a nem jelzett átkötő úton vezették az utat a rétig. Sajnos a helyben gyakori siklók közül egyet sem látok, pedig örülnék nekik. Foltos szalamandrát itt még sohasem láttam, pedig azok is élnek itt állítólag.

Az ezredjére is szép Alsó-jegenyevölgy jön, majd a kutyaiskola melletti szakasz, és onnan – némi bizonytalankodás után – a házak közötti rész. Mindenféle +-jelzések vannak itt, ha jól emlékszem sárga és kék, szóval a Buda Barlangjai ellenirány, meg a Stabilos Hűvösvölgyi lépések (szintén fordítva), meg bizonyára kétmillió másik budai teljesítménytúra, amik nem jutnak eszembe, vagy nem jártam még be őket. És persze IVFJ kocsmatúra, ahová szerencsére anyámmal is tudok menni, mert ott az ellenörzőpontokként (kocsmánként) egy rövid és egy hosszú a teljesítés feltétele, nem a közben bejárt út.

Aztán kék, M és G. meglepően megszenvednek a Remete-hegy oldalával, nekem szerencsére könnyebben megy, mint várnám, a kellemesen nedves talajon jól tapad a bakancstalp. Utána Remeteszőlős. M-t rábeszélem az egyetlen Galaktikás kiadású P. K. Dick kötetre, az ingyen könyvesnél, ha jobban megnézem a tracket előre, hozhattam is volna valamit az Őszi Chanson 30-án elvitt Moldova-kötet helyére. A kék négyzet után piros+, mint a Budai Kilátásokon, csak most fordítva, és világosban. Nagyjából azt hiszem, a Csergezán Pál-kilátóig ez az út, de ezt a szakaszt képtelen vagyok megjegyezni, most rekonstruálni térkép alapján meg egyszerűen lusta vagyok. Útközben van egy EP is.

A kilátónál kicsit pihenünk, felmegyünk, nézelődünk, ilyesmi, ezt mostanában mindig elbliccelem, bár legutóbb amúgy is legfeljebb a városok esti fényeit láthattam és fotózhattam volna, mert a felhős ég miatt még az égboltból sem láttam volna semmit.

Utána Nagykovácsi széle, nem térünk le az útról szerencsére, a cukrászda nagy időveszteség volna, a kisboltban beszerzett dobozos kávé meg feltehetően túl drága (ha egyáltalán van).

Kis kerülővel, a Kutya-hegyen át visz fel az út a Nagy-szénásra. Akárhogy gondolkodom, nem emlékszem rá, hogy ezen az úton valaha is jártam. Lehet, hogy kirándulások, (magán) túrák alatt már igen, és csak a vadkerítés miatt hatott újnak az út, de akkor sem emlékszem rá. Viszont nagyon örülök a kitérőnek, a Nagykovácsin keresztül vezető utakon már annyit jártam, hogy nagyon unalmas volna, ráadásul ott egy erősebb emelkedővel lehet feljutni, itt meg szépen, békésen lankásan emelkedik.

Egy ezredik fényképet kénytelen vagyok csinálni a kilátásról, annyira szép (akkor még nem borul nagyon), a turistaház emlékfalat kihagyom. Onnan le a kéken az Alsó-Zsíroshegyi kitérőhöz, és a szintén unalmas levezető zöld Solymárig. Ahogy M. kéket nem akart látni a komoly kihívásként befejezett OKT miatt, én zöldet nem, szóval mindketten csapdába csaltuk magunkat, de most jelentős részben a társaság miatt vagyok itt (túl sokat is beszélek, ahogy rosszabb időszakaimban szoktam), és így kevésbé zavar.

A végpont után kicsit tévelygünk (főleg én), de végül megvan a Mandula Kávézó. Kalóriapótlásnak sajttorta (nagyon finom, de Nagykovácsiban jobb és kevésbé drága), fagyi (jó, de Csobánkán a két kocsma között jobbat ettem), megváltó dupla presszókávé. Az érmet nagyjából bemondásra is odaadják (csak készpénzért), igaz mi értelme érdemtelenül érmet begyűjteni?

Összefoglalás

Alapvetően inkább futóút, amit kezdő terepfutóknak bátran ajánlok: ha nem lenne meg a szintidő, akkor automatikusan túrázóként regisztrál a rendszer. Túrázóként nem jelentős kihívás, de nagyon szép, könnyen bejárható, követhető útvonal, nekünk 4 km/h alatti átlagsebességgel megvolt a hivatalos szintidő. Szóval lehet nézelődni, kilátóra felmenni, letévedni az útról és visszatalálni, aggódni nem kell. Ha mégsem sikerülne valakinek (ezt kötve hiszem), nincs bukás, utólag kell fizetni. A Remete-hegy lefelé vezető szakasza és a sok nyílt terep miatt havas-jeges időben, valamint zivataros időjárás esetén nem ajánlom, egyébként bármikor. Az érem színe változik, szóval az ezüstöt és az aranyat még biztosan begyűjtöm valamikor (elég közel van, elég könnyű és a Túrafüggő is elismeri, legalábbis idén, jövőre nem tudom mi lesz a helyzet). Remélem a teljes távba is bele merek vágni valamikor, az már – nekem – nagyon komoly kihívás lenne.