Bevezető kitérésekkel

A nagy balatoni csatangolásom kezdőállomása elmaradt (Balaton IVV túranap), szálláshiány miatt. Bár az uutóbbi időben kezdek magamhoz képest nagyon szociális lenni, de azért ha egy településen már sátorhely sem akad, akkor nem biztos, hogy ott a helyem, szóval a felkelek kettőkor (ha addig sikerül lefeküdnöm egyáltalán), kivonatozok átszállással Alsóörsre történetet inkább hanyagoltam.

Amúgy is amennyire a SARS-CoV-2 / COVID–19 pánik legsúlyosabb időszakában hiányoztak a távolabbi vidékek, amikor végre beindultak a Budapest közeli teljesítménytúrák, annyira élveztem most őket. Éppen csak a túrafüggő ezüst tájegységei miatt látogattam messze, no meg holnaptól a tavaly jegelt OKT újraindítása miatt.

Ez persze féligazság, a Vértesbe beleszerettem az idei két alkalom után (az OKT-n csak felkeltette az érdeklődésem), a Keszthelyi-hegység kihagyott részei miatt vérzik a szívem (ezt tervek szerint 20-án pótolom), Sümegre érve gajra ment a lábam, és ezért az egy nap pihenő alatt kihagytam a térképen izgalmasnak látszó déli részeket, a Kőszegi-hegységet is jobban be kellene járni (ha jövőre lesz ott Kőről kőre túra, nem bliccelem el, mint idén, kerül, amibe kerül), a Mátra…, elég közel van (visszaszokom a rendesebb alvásra, és úgy többször kijutok oda még), tavalyi szerelmem a Bakony, ahol még sok-sok dolgom van (teljesítménytúrák, instantok, pecsétgyűjtők), Karancs-Medves, amit nagyon ajánlottak (egy rövid és egy komoly távos instantot mindenesetre beterveztem konkrétumok nélkül), a Gödöllői-Dombság (ahol valami mindig közbejött idén, egy GeoGo-s instantot leszámítva).

Mára egy rövid időre búcsú budai rövidtáv („MSTSZ D25/6,5” akármit is jelentsem), Nagykovácsitól a KFKI-ig: home sweet home.

Bevezető, de tényleg

A szervező magánszemély, de Ösvénytaposó Baráti Társaságos segítséget is jócskán kapott. Dohányzik, ami csak nálam jó pont, a sok egészségeses életmódos, spártai sportembernek biztos nem annyira. Otthon felejtettem a Budapest Kupa pecsétgyűjtőt, az alap tíz megvan, a kiemelt meg már nem lesz meg, nem is töröm magam érte, de pótolják, ha kell. Az emléklap nem névre szóló, de egyelőre még van hely a névre szóló itinereknek is. Amúgy egy egyedi meglepetés valami is vár, ha a Budai kék, Budai Zöld és Budai sárga túrákat bejárom (amit mellesleg nem kell egy éven belül), szóval a barátságos szervezés mellet ez is motivált. A sárga amúgy pont arra a Budaörsi vidékre kalaúzol el, amit nagyon szeretek, de idén egy GeoGo-s instantot leszámítva szinte teljesen elmaradt, szóval azért is jó volna (ha nem lesz munkanapom aznap). M. és G. is jönnek, és éppen elérem a megcélzott 63-ast.

A túra

Az ezerszer bejárt, ezer emlékkel telepakolt út. Objektívkodni nem akarok, szubjektíve meg szinte nincs mit írni róla.

Túl sokat beszélek (lásd előző bejegyzés). Budai teljesítménytúrák főleg egyedül, kirándulások barátokkal, anyámmal, egyszer még a (mostanra) exnejemmel is, két instant (egy egyedül, egy M. és G. társaságában), egyszer még egy félig szakmai kiránduláson is elvetődtem erre (most kaptam meg a diplomát, ha nagyon vissza szeretnék orientálódni… de nem érzem a késztetést). Egyszerűen  már túl otthonos az út ahhoz, hogy bármi konkrét jelentése legyen, Egyben mégis kellemes, kissé jellegtelen, nincs is mit írni róla. Mikor a piros Budaörsre vezetne tovább, már vége is, kitáblázva nagy betűkkel, eltévedni lehetetlen.

A szervezői kiírás G. és az én bemérésem szerint is pontos, meglepő módon még a szintemelkedésben sem téved jelentőset a természetjáró app.

Összefoglalásféle

Kíváncsi vagyok mi jár a kék-zöld-piros-sárga túra teljesítéséért. Semmi kihívás, éppen csak könnyed séta, annak jó, ha ráérek, nincs fontosabb, akkor jövőre is jövök. Nehezen ítélem meg, mennyire könnyen követhető az út, bizonyára van egy-két buktató első bejárásra (a Vörös-pocsolyás-hát után például a földút-ösvény váltás, a Szépjuhászné út keresztezése, meg egy pár még), de nem hiszem, hogy ez komoly nehézséget okozna bárkinek is, aki önszántából megnéz egy teljesítménytúra-kiírást. Van benne három-négy pukli, hogy ne legyen unalmasan egy szintben haladó, de semmi megterhelő.