Ha csak egyszerűen a komoly távokra készülnék, akkor inkább egy harmincast-negyvenest választottam volna a Budai-hegységben. De a péceli erdészház (ahol az erdész nagybátyám lakott) közelében lévő erdőket sokat jártam gyerekkoromban. Akkor még nem voltak turistajelzések, és voltak itt szovjet katonák. Amint megtudtam, hogy van itt egy instant túra (és terepfutó útvonal, erről később), tudtam hogy be szeretném járni. Valamiért mégis 2021 januárjáig halasztódott a bejárás.

Persze az összes szintet (720 méter) néhány nehéz és erős emelkedőbe tervezték bele, szóval komolyabb túra / futóút, mint amit az alapadatok mutatnak. Külön nehezítések: sok nyílt terep (nyáron is szenvedj), sok gépjárművel járt földút (pocsolyák és sár, valószínű majdnem minden évszakban, de tavasszal és ősszel különösen), erős emelkedők fagyott sárral (télen sem könnyű). Mellesleg szép, viszont ebben benne van, hogy egy jelentős része gyermekkorom csatangolásainak helyszínére vezet vissza, így nagyon elfogult vagyok.

Az utolsó EP-ig tartottam az 5 km/h átlagsebességet, de aztán a tévelygéssel és útkereséssel lerontottam 4,8-ra. Talán legközelebb már némileg ismerősebbek leszek az először bejárt szakaszok is.

Sokat fényképeztem, főleg az út elején (amikor még könnyebb volt a terep, és némi belekocogással be lehetett hozni a lemaradást), igyekszem mértékletesen válogatni: