G-vel megbeszéltük, hogy egy GeoGo instant, a teljesítménytúramentes napokra. A negyven elé legfeljebb egy húszast vállaltam. Az Attila Unokái GeoGóra költözött túrái közül ez elég megfelelőnek látszott, ingyenes, de ha bejön, lehet érte jelvényt venni (mondták róluk, hogy szépek).
Mondjuk nem ez a 25, amire nagyon büszke leszek, de ha futócipőt és futótüdőt húzok, lehet, hogy újrázok még belőle. A nagy része sima sétaút, ahol adja magát a futás. Még csak nem is terepfutás, csak laza néhol aszfaltos, legtöbb helyen meg földút. Első reakcióm az volt, hogy egy Bükkös Kör light: 23,8 km, és jó adagot levág a Bükkös kör nyomvonalából.
Ez nem hangzik túl jól, de ennek ellenére határozottan szép út, ami részben soha, részben nagyon rég látott dolgokat mutat be a Visegrádi-hegységből.
Az út eleje egy izgalommentes városi szakasz (ezt nem hiányoltam az életemből, de lehet, hogy hozzám tett valamit, ami később fontos lesz). Majd a Bükkös tanösvény, amit emlékeim szerint egy időben részben magánterületté volt nyilvánítva: ezt nem régen jártam be, de mégis örültem az újrázásnak, mert addig évekre kimaradt az életemből.
A nem jelzett út is szép, bár kicsit aggódtam, hogy a magánterület tábla az útra vonatkozik, és valaki belénk köt.
Aztán nem jelzett aszfaltos szakasz, végre a lőtér bejáratát is láthattam, amit még soha.
Később jelzett út, de ez is csak a Dömörkapu (évek óta nem láttam) meg a barlang (talán soha) miatt izgalmas aszfalt.
Majd földút a patakmeder mellett, hosszú évek óta nem jártam már be).
A Lajos-forrásig vezető kék+: ugyan ezerszer bejártam (ez költői túlzás, de nem tudom mennyi az annyi), de végre egy kis emelkedő, kis nehézség, kihívás. Majd a kék+ és a zöld sávon (ezt sem jártam be – talán – a Pilis 50 óta) a Czibulka János menedékházig.
Utána sárga sáv a HÉV-végállomásig, aminek a nagy részét szintén évek óta nem jártam végig (nem olyan szép, de évek után jól esett).
Innen a Rajt-célba vissza.
