Már akkor szemeztem vele, amikor rendes teljesítménytúraként volt megtartva, de ütközött egy másikkal, és mire döntöttem volna, lejárt a jelentkezési határidő.

Mellékesen az Ali a kékenre eljutottam, és van jó néhány kilométernyi közös szakasz a két túra között.

Technikai részletek

Ezt még edző-felhozó túrának szántam, de aztán júniusi pecsét- és kilométergyűjtés közben halasztódott. Így lett belőle júliusi edző-szintenntartó, illetve főleg az elején, nézelődős, fotózós kirándulásjellegű túra. Szerencsére csodás idő volt a fotózgatáshoz (kár, hogy gépem nincs hozzá, azért lehet, hogy közzéteszek néhányat).

Ritka, hogy egy Kőről kőre / Területi Honvédelmi Klub (stb.) túráról azt lehet mondani, kényelmes, kirándulós, de ez az, legalábbis a GeoGo-s szintidővel.

Jártam végre Száron is, ami eddig elmaradt. Barátságos falu (a kutyákat leszámítva), a központban kocsma (az kijjebb is található), étterem, bolt (helyi lekvárral és szörppel, sajnos helyi sör nincs).

És már csak 114 pont  kell a GeoGo kupa ezüsthöz. Azaz ha újra ráveszem magam budai zöld sáv egy részéhez (amit nagyon unok már), akkor egy Budai Kilátások 50-nel, és a Farkas Trail-lel meg is van. Ebből akár még arany is lehet.

 A túra (amennyire emlékszem rá)

Az eleje a Szárligeti OKT-s kék, pont a pecséthelyről indul egyébként a túra. Az eleje könnyű terep, de most nem küzdöttem a szintidőért, éppen csak a főúton való átkelés zavar meg kicsit. Csákányospusztáig éppen csak egy  rövid és könnyű emelkedő van, a két kilátópont jobban lassít, mint ez.

Csákányospuszta barátságos és szép hely. Szerencsére a Turistaház mellett az egyik eperfáról még enni is tudtam egy keveset.

Innen kicsit nehezedik az út, de cserébe a Mária-szurdok nagyon szép, egyedüli baj, hogy nincs jó fényképarca, legalábbis az oldalában vezetett turistaútról (az aljába lemenve télen vagy lombosodás előtti tavasszal talán, de úgy nagy az időveszteség).

Innen alig ismertem fel az utat a fakitermelés miatt. Talán csak a túra névadója, az erdei temető melletti katonasír környéke és a Vitány-vár környéke felismerhető.

A zöldre váltás után jó ideig pihenős úton haladtam. Itt kicsit megzavart, hogy semmi kitérő, egyszerűen a zöldet kell követni. Nem ez az út legszebb szakasza, ráadásul a munkagépek eléggé kimélyítették a keréknyomokat, szóval időt nyerni sem volt  jó igazán.

Utána egy kis hiretelen szintemelkedés (végre) majd hosszú nagyjából egyenletes nyugodt szintemelkedés a piroson. A Körtvélyesi geodéziai mérőtorony remek kilátást nyújtott, miután az „életveszélyes” figyelmeztetést újfent figyelmen kívül hagytam. Remélem a következő túrán nem kell már ilyet csinálnom, hacsak ki nem írják, hogy a Vértestolnai nyomós kút használata vagy a piros háromszög jelzés az aknatorony kilátó felé életveszélyes.

A következő jelzésváltást észre se vettem, a sok nyílt terepet annál inkább. Ezzel együtt elég kényelmes út.

A végére még két jelzésváltás, a mobilomon elnyomtam valamit, sok az aszfalt és sajnos fakitermelés volt, ezek együtt eléggé elrontották az utolsó szakasz élményét.

Összefoglalás

Nagyon szép, majdnem mindenkinek ajánlható út, akit nem riaszt meg a 24,2 km, vagy nem tartja méltóságán alulinak az ilyen rövid távot. Nekem odakerült az ismétlendő túrák közé.