Harmincvalahány év távlatából nehéz meghatározni, hány olyan gyerekkori élmény, benyomás vagy rövidebb-hosszabb időszak volt, ami nem határozta meg az élet további részét. Alapvetően a meghatározó részek maradnak meg. Ilyen volt az erdész nagybátyám szolgálati lakásában (a péceli erdészházban) töltött hétvégék és a nyári szünetek egy részének emléke. Ott szerettem bele az erdőkbe.

Azóta sokkal szebb erdőket, sokkal szebb tájakat láttam, a Gödöllői-dombságban is, hobbitúrázóként és egy GeoGo-s nyomvonalon, de teljesítménytúrán még nem sikerült visszajutnom ide, valami mindig közbejött (fontosabb túra volt, elmaradt az eső miatt, legutóbb naivan azt hittem, kapok szállást Alsóörsön, és kihagytam egy éjszakait).

Tehát a dilemma, hogy Mátra, vagy Gödöllői-dombság igazából fel sem merült komolyan, tudtam, hogy nekem az utóbbi kell, végre. Sajnos így a 23-i bakonyi túra is közel teljesen esélytelenné vált, de végül nem csalódtam.

A hajnali háromórás ébresztő, kétszer egy héten még belefér, ha háromra is képes lettem volna, a Bakony sem marad el.

Van MÁV-applikáció, ha kijelző nincs is vonaton, hozzászoktam a luxushoz, hogy kijelzik: itt kell leszállani. Még nem jártam erre, nem a gödöllői HÉV, nem is gödöllői vonal, nem is a péceli, nem is az S71, ez még mindig a Gödöllői-dombság egyáltalán? A teljesítménytúra-naptár meg a túrafüggő szerint igen.

Az állomás körül, péksütit, dobozos kávét vettem a túrára, kávéztam a kocsmában, a túra végére meg kinéztem az éttermet, ha SZÉPkártyát elfogadnak (kiderült, erre nem volt szükség).

A túraszervezés

A nevezési díj az ellátást, a kittűző legyártását és a nyomdaköltséget is alig teszi ki, szóval a teljesítménytúrás színtéren gyakori köpködéssel ellentétben („megélhetési túraszervezés”) itt azon csodálkoztam, ki mennyivel, és mivel szponzorálhatja a rendezvényt. Palackos ásványvíz minden ellenőrzőponton, az elsőt és utolsót leszámítva kétféle bor, csoki, a célban meleg étel, bor (a vörös vagy más volt mint a második EP-n vagy menet közben javult az ízlésem), többféle pálinka (a szőlő finom volt, bár ittam már jobbat), kávé. Az egyéb járulékos költségekről most szót sem ejtek. A szalagozás kiváló, bár néhol annyira egyhangú az út, hogy komolyan elgondolkodtam, jó helyen járok-e még.

Sülysáp környéke

A túra részletes leírása helyett inkább a környékről írok egy keveset.

Alacsony dombocskák alkotják a tájat, így általában nem unalmas a látvány. Emelkedők és lejtők viszont szinte nincsenek benne, pontosabban vannak, de olyan egyenletes az emelkedés és lejtés, hogy fel sem tűnik általában.

Nagyrészt szántóföldek mellett halad az út, nagyrészt kukorica, néhol napraforgóföldek, van egy hosszabb vetetlen szakasz, ez néhol nagyon egyhangúvá tudja tenni az utat.

Azért vannak benne erdőfoltocskák, egy füves domboldal, egy forrás, és az elején még egy repülésirányító torony, szóval nem csak a kilométer miatt volt jó a szervezői mérés szerint 33-as távra menni (a forrás és a domboldal a 23-asban is benne volt).

Nem mondhatnám, hogy ez a Gödöllői-dombság legszebb része, de a túra közepéhez már közel eső Pécel környékére emlékeztet, így bevallom, alapvetően élveztem. Meg persze az OKT Vas megyei szakaszát is bejártam, így ahhoz is nézem az izgalmasságot.

Összefoglalásként

Nem tudom elfogulatlanul is tetszene-e ez a vidék, ez alapján merném-e ajánlani másnak. Valószínű nem. Úgy mondom ezt, hogy a Gömbvillám-kört már kinéztem, hogy azt még idén be kell majd járnom, mert én szeretem ezt a tájékot. A profi túraszervezés miatt viszont mindenképpen érdemes megnézni. Az ellátásfüggőknek külön ajánlom, bár nálam ez a szempont az utolsók között szerepel egy teljesítménytúrán.