Öt óra alvás és négy bányászreggeli (kávé és cigaretta) után, 6:45 felé startolok. Sokáig a sárga sáv. A városi szakasz eleje időnyerős, sík, még egy futópálya is útba esik. Ráveszem magam a kocogásra.

A Tél utcán fel már nem, bemelegítő szakasz, be kell osztani az erőm.

A földúton majd a szobor utáni bozótos szakaszon részben futva, részben sétálva haladok. Két letévedés és két sikeres bejárás (Pilisi Vándorlás, Pilis 50) után meglepően simán átjutok itt. A kilátás gyönyörű, de nem térek ki a Delelő-dombra, és nem fotózok (a reggeli felhős szürkéskék nagyon szép, de a gyenge kínaival fotózva fényképen nem lenne látványos).

Onnan fel, itt örülök az erős sétatempónak, és azon gondolkodom, nagyjából harminc éve hol lehetett a cigánytelep (a térkép is így jelölte), ahol egyszer keresztülmentünk.

A jelzésváltásnál kicsit bizonytalankodom. Az Oszoly-csúcson lövök néhány képet. Egy kevésbé szerencsés helyre született ismerősöm mondta, hogy az álma az Oszoly-csúcs. Nekem is, stabil 6 km/h átlagsebességgel Pomáztól vagy Csillaghegyről (a Pozsonyi csata emléktúrán).

Innen meglepően simán van meg a lefelé vezető út (rövid jelzetlen szakasz van benne), bele is futok, lefelé könnyű.

A sík szakaszon is futnék, de egy önsétáltató kutya megijeszt, inkább nagy ívben kerülöm, egy másikkal megijesztjük egymást, de csak kis ívben kerüljük. A gyönyörű agár már a gazdájával van, pórázon, de megijed tőlem.

Röviden aszfalt, de ott csak sétálok, pihenek.

A volt turistaháztól fel, előbb enyhén: itt még néha sikerül futásra-kocogásra váltani. Aztán a Gyopár-forrás után hamarosan megérkezik a feketeleves. A zöld háromszögön a Kis- majd a Nagy-Csikóvárra fel. A kettő között lejtmenetben egy rövidke futás. Aztán rendes futás lefelé, mert rengeteg időt vesztettem, és vár még a Bölcső-hegy. Ha valamelyik Facebookos ismerősöm ezt az részt is bírja futótempóban (6 km/h átlaggal), és trackkel igazolja, vendégem egy Fuller's-re (könnyen ígérek: Dani úgy látszik törölt, O. nem iszik sört, a többi ismerősöm meg szinte biztosan képtelen rá).

Előtte persze sima az út, de a tájékozódás lassít. A Bölcső-hegy lábánál rá is tévedek egy kispistaútra, de a lelkiismeretem visszaterel a nyomvonalra.

Onnan fel a csúcsra, idén és életemben másodjára, bele is szaladok valami építkezésbe: a segítőkész munkások leokézzák, hogy egy újabb kilátó, és még az áthelyezett kódokat is segítenek megtalálni. Viszont a csúcsfotó, amit ígértem magamnak, elmarad.

A Bükkös Körön még nem tűnt futhatónak a lefelé vezető út, de sok időt pazaroltam el, nagyrészt kénytelen vagyok lefutni.

A Lajos-forrásnál kétszer is rossz irányba indulok, mire meglelem a végre kényelmes és nyugis sárgát. Erőt gyűjtök nagyrészt, nem kocogok, már a Bükkös körön is bizonytalankodtam errefelé.

Utána végre az első „hivatalos” Vasas-szakadék érintésem, bár a kisördög rámutat a fejemben, hogy mennyi időt spórolhatnék, ha a sárga sávon csalnék. Nem is nézelődöm viszont, éppen csak tempós séta, a zöld sáv szelíd emelkedője előtt (itt már kifogyott az erőm, nem tudok futólépésre kapcsolni, méterekre sem).

A Czibulka János Kőhegyi Menedékház idei harmadik „hivatalos” érintésén hamar túlteszem magam, kódolvasás, aztán tovább: Kocogós-sétálós tempóban.

A Petőfi-pihenőnél próba-kódolvasás (már megvan, mondja a honlap), egy-két gyors fotó (egy talán használható), aztán tovább.

Lefelé a zöld sávon nagyrészt rendesebb sebességgel futok, aztán néha még futó sebességre gyorsítok, de nem akarom ingerelni a városi kutyákat (amúgy elég nyugisak, pedig még csak huszonketten szaladgáltak errefelé, a szervezőkön kívül, nem volt idejük megszokni a futóbolondokat).

Becsekkolok. Telefonálok, megvárom az érmet: büszkén hordja majd a Jameson Caskmates IPA edition, ameddig át nem rakom másra: gyorsan párolog megbontás után. Az ajándékcsomagot is átveszem: meglepően hasznos egyébként.

A jótékonysági jelleg mindenkinek ajánlom, aki képes 23 kilométert menni. Minden gyakorlott teljesítménytúrázó bátran vágjon neki, a futószintidő könnyedén meglesz. Az egyetlen hibája – bár remélem, ez módosul, ha a tavalyi éremkiküldés lezárul, hogy a Túrafüggőben nem számolható el teljesítésként.