Az Orbán Imre féle Marathon, a maratoni táv a kiírás szerint majdnem tökéletesen pontos, a kiírás szerint több, mint 1245 méter szint van benne.
Lehetne zöld 42, de akkor össze lehetne keverni a Zöld 45-tel (elütésnek lehetne hinni). Vagy Budai zöld, de akkor a Számel László féle Budai zöld Túrával lenne összetéveszhető. M. és G. szerint meg a „Lépcsők útja”, de ők lehet, hogy a Gellérthegyet is belevették, és hobbitúraként járták be. Volt benne lépcső így is, de lehet, hogy csak különösen figyeltem erre, azért tűnt fel.
A Budai zöld sáv jelentős részét járja végig a túra: Telki Rákóczi Ferenc utcától nagyjából a budai Kőműves lépcsőig.
A Turista Magazin dicsérte az utat, ha nem nagyon sokadjára látnám, én is dicsérném, elsőre, másodikra és harmadikra a legtöbb szakasz szép.
Valójában pont azért választottam, mert szintidőt akartam javítani, mellesleg az idei leghosszabb távon (merész döntés), és nem akartam, hogy a fotózás meg a nézelődés túl sok időmet elvegye. Mellesleg a Pilis – Budai-hegység Instant Kupához elszámolható, és a Túrafüggő is (el)ismeri.
Innen a sport része jön.
Nagyrészt a vázlatosan is unalmas túraleírás.
Vettem egy futóövtáskát, hogy ne lifegjen fel és alá a szokásos tártáska. Vettem egy ivózsákot, hogy ne kelljen lemálházni minden korty vízért (az első változat nem vállt be túlságosan). Futótüdőt és futóizomzatot nem kaptam a Decathlonban, legközelebb megnézem a Mountexben.
Az eleje, a városi szakasz emelkedője után jól futható, ha a négy és fél óra alvás után, a fakitermelőket a susnyásban kerülgetve ez lehetséges volna.
Azért később belekocogok kicsit, Nagykovácsiban még 5,7 km/h az átlag.
A Muflon Itató és Solymár közötti lejtő, meg a Solymár utáni erdei szakaszon ez még néha sikerül is. De a Solymári EP kihagyás miatti oda-vissza út, meg a városi forgalom eléggé bezavar.
Kár szépíteni a zöld-kék közös szakaszra és utánra már kifogy a Kraft, kezdem a lábam is érezni (most nem csak a szagra gondolok).
Gerecsében csak egy emberevő németjuhász támadja a kerítést, és ő is kevésbé agresszív a szokottnál (kapott egy fekete párt vagy havert, biztos jót tesz a lelkivilágának).
A Virágos-nyeregnél és tovább már csak stabil 5,5 km/h az átlagsebesség, ezt szerencsére végig tartani tudom. Az Árpád-kilátó után lefelé még egy utolsó belefutás, onnan már lényegében csak erős menetben megyek.
Bizonyára azért is, hogy ne hallják bele az unalomba, annyiszor bejártam már ezt a szakaszt.
Leszámítva a Martinovics-hegyet (Kis-Sváb-hegy, de a városrészt is úgy hívják) a városi szakasz nagy része csak unalmas átkötés. Továbbra is Martinovics-hegynek fogom nevezni: „a Magyar Jakobinus mozgalom vezetőit a hegy lábánál elterülő Vérmezőn végezték ki és a közelben egykor létezett kútvölgyi temetőben hantolták el.”* Szóval találó névválasztás, a hivatalos neve viszont Kis-Sváb-hegy.
A Városmajor, Vérmező még talán érdekes valamennyire, de ez már a kötelezően letudandó.
Végezetül
A cél a nyolc óra alatti teljesítés volt, ezt felülmúltam, 7 óra 37 perc 35 másodperc alatt megvolt. Remélem a lábizmaim csak a sebességet érezték meg, nem a távot, mert különben nem lesz MTRBérc, az krvisten. És legközelebb tényleg kialszom magam.
*https://hu.wikipedia.org/wiki/Kis-Sv%C3%A1b-hegy
