Ahhoz képest, hogy sokszor csak hétköznap van szabadnapom, ez volt az első Hétköznapi Barangolások túra, amire sikerült eljutnom. Nagyobbrészt a saját jogán is érdekelt ez a túra, mert az alapján amit hallottam, a HB sorozat úgy mutatja be Budapestet, ahogy azt a szokásos, jelzett turistautakra kijelölt teljesítménytúrák nem, másrészt egész napos indulásra van kitalálva, hogy a „munka előtt, munka után, vagy munka helyett” ami újabb érdekes színt visz az egészbe, harmadrészt mert ahogy G. már megállapította fanatikus vagyok (teljesítménytúra-ügyben).

Kisebb részben azért is kellett a túra, mert aggódtam a lábam miatt, még nem jött teljesen rendbe, de a Pilis 50-et nem szeretném kihagyni, egy főpróba meg mindenképpen kellett hozzá. Meg a lábbeli probléma sincs megnyugtatóan megoldva, a nyári bakancs már túl lyukas (ha eső jön hamar átázik), a téli bakancs nem a legtökéletesebb, az átmeneti cipő-bakancs vagy használhatatlan, vagy betörésre szorul még, vagy csupán rövidtávos túrákra alkalmas. Némi gondolkodás után a teszkógazdaságos (Lidl-féle amúgy, de idén nem kapható) elvileg túracipő mellett döntöttem, amit egyébként csak munkába járásra használok.

A Róka-hegyi kőbánya ellenőrzőponton egy kedves netes ismerősöm volt az egyik pontőr, de túl lepusztult voltam hozzá, hogy látványosan felismerjem. Szerencsére úgy tűnik, nem sértődött meg, aminek örülök. Ez a baj az internettel, egy nem száz százalékosan vonzó nő, kategórián felülivé változik, az érzelmi-világszemléleti rokonszenv alapján. Szóval magamhoz képest majdnem társadalmi életet is éltem.

A rendes távot jártam csak be, ami nevében 20, de kiírás szerint is 18,1 km, a kombinálthoz nem elég lelkesítő a környezet, nem feltétlenül kell a kilométergyűjtéshez, és nem bíztam a lábamban és a cipőben sem. Rájöttem viszont, ha jövőre is ilyenkor indulok, a kombinált távra kell neveznem, mert a rajt/cél melletti kisüzemi sörös kocsma csak délután háromkor nyit, és így az kimaradt.

Technikai részletek

Az itiner fárasztóan túlrészletező, a térkép pont a városi szakaszon nem egyértelmű, de szalagozás kiváló, meg G-nek volt trackje tavalyról. Szóval komolyabb tévelygés nem volt. Tájékozódás szempontjából néhol tényleg trükkös a túra, de mivel laza a szintidő (ha egyáltalán nézik a szervezők), van idő gondolkodni vagy tévelyegni.

A túra

Kezdetben városi szakasz, de ez sem teljesen unalmas, majd kis ürömi kitérő a Péter-heggyel, ami a Határjárásról ismerős volt, de ez az útvonal kijelölése megbolondította az irányérzékem.

Aztán a Róka-hegyi kőbánya, ami idén harmadszorra is szép (ebből csak a mostani, és a GeoGós Pozsonyi csata emléktúra volt „hivatalos”), főleg, hogy nem a szokásos útvonalat járatják be a szervezők. Talán még a Mészköves maratonon is sikerül ide elvetődni, de azt nagyon sok tényező teszi kérdésessé (utólag kiderült: el is marad, talán GeoGoban teljesítem, ha nem jutok el rendes teljesítménytúrára).

Utána jött a szokásos út a kevély felé, az Ezüsthegyi-kőbánya előtti fordulással. A kilátás kimaradt, Pilisborosjenőhöz vagy Csobánkához tartozik, és ott nem engedélyezték a túra rájuk eső részét. A fordulásnál egyébként kicsit bizonytalankodtunk, de nem annyit, mint az előttünk járó, aki egy jó darabon a lefelé vezető ösvényt oda-vissza-oda tette meg, mert a védett területen nem volt szalagozás.

Ürömön kis tévelygéssel túljutunk, még az életben nem jártam itt, persze az irányérzékemet az útvonal kijelölés annyira megbolondítja, hogy nem is biztos, hogy másodjára felismerem.

Újra a Róka-hegyi kőbánya, városi szakasz, tavalyhoz képest zöldövezeti kitérővel, és a cél.

Kínai kaja, meg a megálló másik végén egy Borsodi IPA (mert nincs még nyitva a kisüzemi sörös kocsma), kisadag törkölypálinkával. Jövőre remélem újrázok belőle, vagy ha lesz még megvásárolható technikai póló, akkor megpróbálom tervbe venni az egészet. Majd kiderül.