Kezdetben nem volt egységes az állásfoglalás, hogy szabad-e teljesítménytúrákat tartani vagy sem. A Teljesítménytúrázók Társasága (TTT) kezdetben úgy értelmezte, hogy igen, majd visszakozott, és „nem ajánlott”-ra változtatta az álláspontját. A BTSSZ kezdettől fogva tiltásként értelmezte a járványügyi válságintézkedéseket. Érthető és jogos álláspont, de…

Fölnőttként az ember könnyű helyzetben van, hamar talál instantot, ami a kijárási tilalommal együtt bejárható, előre befizet, utólag befizet. A Túrafüggő éremhez is elszámolható a legtöbb. Gyűjthet GeoGo pontokat, amik ugyan csak a GeoGo kupában elszámolhatók, de ott igen, és rengeteg izgalmas lehetőség van, akár ingyen is.

Valóban: nem találkozik ismerősökkel, legfeljebb nagyon áttételesen van közösségi élmény jellege, és különösen mióta kezdek társasági emberré válni, ez hiányzik. Nem csak nekem, más teljesítménytúrázók is panaszkodtak ezzel kapcsolatban.

Egy gyereknek viszont a teljesítmény és a jutalom között eltelt idő nagyon számít. Egy ötévesnek különösen, de még egy nyolc évesnek is másként telik az idő, és ha jutalom vagy a büntetés és egy adott cselekedet közötti idő túl nagy, akkor nem fogja tudni összekapcsolni a kettőt.

Ráadásul a babatávos instant-túrák ügyében a szerénynél is szerényebb a felhozatal, éppen csak a Maglódi séta és egy érdi WadkanZ Trail útvonalat találtam. Egy gyerek GeoGós regisztrálása pedig különös adatvédelmi problémákat vet fel, amit itt és most nem fogok kifejteni. A babatávok ráadásul ott általában díjazás nélküliek, GeoGo Kupa meg túl távoli, felfoghatatlan jutalom egy gyereknek.

Anélkül, hogy ennek jelentőségét fetisizálnám, a mozgásszegény életmód egészségre gyakorolt káros hatásai mindenképpen könnyen megjelennek később, ha a gyerekekből kiírtjuk a mozgás örömét. A fetisizálást úgy értem, hogy az immunrendszer működése és a rendszeres mozgás közötti összefüggés nekem nem egyértelmű, szóval lehet, hogy ez tévedés, és ez az egész bekezdés alapvetően törlendő.

Szóval elő a maszkot, kézfetőtlenítőt, és irány Máriaremete, akármit is mond az MTSSZ, TTT vagy bárki.

A babatáv előnye, hogy különösen szép az útvonal, hobbitúrázóként is szívesen és gyakran jártam erre. Muszáj volt kitérni a Remete-barlanghoz például, ahogy persze egy játszótérhez is muszáj kitérni, vagy egy kilátóhoz babatávon (L. tériszonyosnak tűnik, rá az utóbbi nem érvényes).

Elfogult vagyok: Remeteszőlős, a Fekete-fej, a Nagyrét talán éppen olyan szép (a gyerektávon), a Hármashatár-hegy és Vihar-hegy közötti útszakasz, és a Gercse és Pesthidegkút közötti kék+ talán éppen olyan szépek (a teljes, edző-szinten tartó távon). A kék+ különös kedvencem egyébként, ha megint ráérek a Stabil SE Virágos-nyergi séta éjszakaira, akkor talán majd arra jövök le túra után, éjszaka még nem láttam.

A kék körséta egyébként olyan út, ami alig szerepel teljesítménytúrákban, éppen csak egy Stabil SE-es túrán volt kijelölt útvonal, ha jól emlékszem a Hűvösvölgyi Lépéseken.

Amúgy, nyilvánvaló védekezésképpen „egyéni túra”-ként volt meghirdetve, ellenőrzőpont nem is volt…

Tehát: L. azt állította, addig csinálja a túrákat, ameddig a hátizsákja tele nem lesz kitűzővel (nekem három hátizsákom van, mind tele lehetne kitűzővel, talán ez is szöget ütött a fejében, ezért volt olyan komor). Remélem nem csak addig csinálja, de ebben a kérdésben ő fog dönteni. H. még nagyon gyerek, a túra előtti és utáni játszóterezést jobban élvezte, mint a túrát, de gond és nyafogás nélkül lenyomta. Pedig nyafogni én is szoktam, csak már sokkal fölnőttesebben csinálom, mint ő.

Lezárásnak: minden budai Sarokköves és Stabilos túra olyan, hogy ha nincs más, és ráérek, akkor jövőre megteszem (kivéve a Cimbora 50, azt beveszem az ismétlendőkbe, meg az Ezüst-Kevély éjjel, mert azt nem ismerem, de arra kíváncsi vagyok).