Technikai részletek

Az eredeti terv annyi lett volna, hogy utolsó munkanap után hazaesek este hétre, átutalom a nevezési díjat, azután másnap felkelek hajnalban-reggel, és lenyomok egy könnyed 21 körüli kört a Gerecsében (Turul Trail). Csak éppen ott az egyszerű átutalás nem működik (negatív tapasztalatok, vagy valami hasonló miatt).

Jött a „B” terv: hiányzik a kilométer, működik a banki átutalás, legyen a Budai Kilátások 50.

Reggelre még a kód is megjött, de mire indultam volna rájöttem, az okosmobilt elfelejtettem töltőre rakni. Újabb egy óra csúszás, és a tartalék akus fejlámpa elrakása, mert akkor már biztos az éjszakai érkezés, az útvonalt átnézése jelzések szerint is, hogy  kisebb csúszás legyen a jelzésváltásokkal. Ha alaposabban átnézem, láthatósági mellényt is rakok el, de szerencsére arra nem volt szükség.

Túra

Ez most biztos unalmas lesz, nincs ihletem színesebben írni.

Majdnem dél, mire becsekkolok a kezdőponton (Hűvösvölgy), és nekifutok a sárgának. Szerencsére az elején van, nem kispistázom le a Homokhegyet. A szintidő amúgy is barátságos, belefér, csak a lábam meg a mobil akuja bírja. Kék+, nem jelzett út (ha jól emlékszem), és már fönn is vagyok a Hármashatár-hegyen. Nem húzom az időt, és főleg nem merítem az akumulátort fényképezésre.

Irány az Árpád-kilátó. Kék körséta, zöld, talán a BUÉK 20-on volt valami hasonló, meg nemrég egy Stabil SE-es röviden. Szerencsére a zöldet is bírom, az ellenkező irányból talán unalmas lenne. Az Apáthy-szikláig viszont már tényleg unalmas. Onnan is tovább egyre nő az unalom, biztatom magam, hogy csak a Széher útig kell kitartani, onnan a zöld+-ra váltok, azt is bejártam idén többször, mint szerettem volna, de még kevésbé idegesítő.

Kis-Hárs-hegy kitérővel, Nagy-Hárs-hegy a sárgán, szépen haladok. Ezt is bejártam oda-vissza többször, de mégsem untat annyira. A Bátori-barlangnál gyors kajaszünet. Becsekkolás a kilátónál, le a Szépjuhásznéhoz, fotó a Munkás gyermekkel-szoborról (mint mindig, ha idén erre járok), kávé a büfében. Tudnak visszadni, „szerencsére nap vége van”, nekem még a nap eleje.

Innen fel a János-hegyre, a piros most határozottan könnyűnek tűnik. Itt is innék egy kávét, de a kilátó alja zárva van, a libegő büféjét meg nem szeretem. Zöldön át a Gyermekvasút végállomásáig, igyekszem nem belegondolni, hányadszorra teszem meg ezt az utat, a Csúcs büfétől számolva legutóbb a Széchenyi-hegyről Széchenyi-hegyre éjjelen kezdőpontra oda, a végén vissza, közben meg a túra alatt.

A zöldön át a Széchenyi-kilátóig, az első és utolsó kilátó, amire fel is megyek. Itt döbbenek rá, hogy kihagytam egy csekkolást, szóval vissza az Agancs utcán (hogy ne legyen annyira unalmas) a Gyermekvasút végállomásig.

Újra előre a Budai Kilátások 20-on mág megtettem ezt az utat, amikor még ingyenes volt, de mégis bizonytalankodom.

Le a zöld csúcson (avagy háromszög) ezt is bejártam idén párszor is Zöld 45, Zöld 30 (GeoGo), Széchenyi-hegytől Széchenyi-hegyre éjjel, meg az Érintsük Budaörsöt GeoGo-s változatában (akkor nagyon ráértem kinéztem a víznyelőhöz is).

A szokásos út át az Örödögoromig, fehér macskával próbálok barátkozni, bizonytalankodom, de végül track alapján rájövök az útra. Ez a nem jelzett átkötés végre új, ennek örömére iszom is egy dobozos kávét.

Innen a szokásos út lefelé, az ABC-nél összefutok egy haverral, és megigérem neki, hogy hívom majd túrázni őt is. Amúgy elég kiábrándító találkozás, nincs kedvem elmagyarázni, hogy még nagyon hosszan megyek, rájövök, hogy már a „csak a következő csúcs, csak a következő jelzésváltás, csak a következő ellenőrzőpont” állapota.

Innen mint az Érintsük Budaörsöt, meg a tavalyi Sarokkő féle Őszi chanson, ahol egy egyszerre vonzó és idegesítő csajjal tartottunk egy ideig egy irányba (ezért is jó a társaság, segít megkülönböztetni egymástól az ezerszer bejárt utakat).

A KFKI-t gond nélkül érem el a piros négyzeten, szerencsére még halvány vágy sem fog el, hogy feladjam. Onan ismerős az út a sárga+-on, de nem jut eszembe, honnan, a piros M közötti nem jelzett átkötésnél is bizonytalankodom kicsit. Amúgy soha nem tudom, hogy ez a piros M a piros mária zarándokút valami régebbi változata, vagy a (Vörös?) Meteorra utal. Még  nem jöttek elő az esténként nem barátságos kutyák, és gond nélkül eljutok a Meteor-szurdokig. Az újabb térképeken már csak Mária-szurdok, de mária-szurdok máshol is van, Meteor-szurdok  meg tudomásom szerint csak itt. Elsőnek varázslatosnak tűnt ez a hely, és sokadjára is szép.

Mérsékeltem unalmas országúti és városi szakasz. Csekkolás a kocsmánál, kávé és Bolyhos ágyas vegyespálinka. „A fehérföccs az isten / a vörösbor a vér / a pálinka ad erőt és reményt” – jut eszembe. Hazatelefonálok, mint ET, már csak egy kilátó, szóval innen már majdnem látni a végét.

Mamutfenyők, a szokásos út a lovardánál, mint legutóbb a Sarokkő féle P. Z. S.-en (akkor fordítva), és a zöld mária is ugyanaz. Egy szellem csendességével a bozótba rohanó gyönyörű gímszarvasbika (épp csak a patája tűnik kicsit vaskosnak), kutyasétáltatók, jelzésváltás, alig-bizonytalankodás felfelé a Tarnai-pihenőig. Itt már néha be kell kapcsolni a fejlámpát.

21:10: a nap már lement, az ég még világos, a háttérbe világító városokat nappal soha nem vettem észre. Nem bírok ellenállni, fotózok párat (túl világosak lettek amúgy, nem adják vissza tényleges látványt).

Fel a Csergezán-kilátóig, a zöld 45-ön sokkal jobban kivoltam, de akkor jobb volt a szintidőm. Zöld háromszög, valami +-jelzés (a térképen rajta sincs), piros sáv (szerencsére nem kell bemenni Nagykovácsiba, az nagyon feladásra ingerlő volna). Felriasztok valami nagyvadat kétszer, esetleg két nagyvadat, szarvasnak vélem őket, de elég hangos, talán vaddisznó. A következő már szinte biztos vaddisznó vagy disznók, túrnak azt hiszem, és nem akarnak arrébb menni az út mellől. Mordulás – talán kutya? Közel a jelzésváltás, sűrű az út menti bozót, még világosban se szívesen törnék át, a jelzetlen párhuzamos út messze, és nem is biztos hogy érintkezik feljebb a pirossal. Végül úgy tűnik, kicsit arrébb vonulnak, fura hang, remélem nem a koca csikorgatja fogát, futok néhány métert, nem támad. Kifújom magam.

Jelzésváltás körül a GPS-jel is eltűnik, a HuMapé szerencsére megbízhatóan jelen van. Visszatér a GPS jel, az utolsó kávé. Próbálok emlékezni az útra, nagyrészt megvan. Remeteszőlös mellett viszont elbizonytalanodom, a régi nyomvonal magánterület lett, de nekem a réginek tűnik, ahol vagyok. Végül gond nélkül kijutok az országútig, és át Remeteszőlősre. Itt sem esznek meg a kutyák, szerencsére gazdag környék, a kamerák nem harapnak.

Onnan két, kék forrás, városi kék (a kuvasz túl tohonya és elég békés is kerítést ugrani, a németjuhászok se jutnak át szerencsémre). Utolsó szakasz, kerülni lusta vagyyok, pedig a zászló betonépületnél a nappal nagyon nyugodt nagy kutya veszettül ugat, társa is van, markolom a nordic walking botot, bár tudom, ha kijutnak, semmire sem elég.

Utolsó méterek, célegyenes, csekkolás: sikerült! Megvan a távrekord.

Nem nézem meg, nyitva van-e a HPC vagy a Kifli, épp elérem a 00:29-es 956-ost.

Másnap délután végre átveszem a papíron második – fizikailag kézbefogva – első érmem.