Mátraháza és az erdő

Rendhagyó módon ezzel kezdem. Nagyon ritkán vetődöm el erre, a tavaly előtti részleges OKT-s Mátra bejárás óta nem is voltam itt. A legutóbbi élmény szerint az erdők erre csodállatosak, főleg tölgyesekre emlékszem. 

Mátraháza környékén már bükkösök, gyertyánosok is bőven lennének (valami furcsa okból a gyertyánokat a tölgyekkel láttam együtt, nem a bükkökkel). Reménykedhetnék, hogy az erdők képe a természeteshez jobban közelítő faállomány kialakítását célozza, de túl cinikus vagyok, és a piszkos anyagiakra gyanakszom. Meg persze a klímaváltozásra, ki tudja meddig maradhatnak meg bükkös-gyertyános társulások ilyen alacsonyan.

Így is vannak benne gyönyörű részek, de sok helyen nagyon kiábrándító, hogy a ritkásan meghagyott bükkök között gyeptakaró borítja a talajt. Néhány helyen azt éreztem, hogy a tatai Angolkert sokkal „vadregényesebb”, sokkal inkább idézi egy valódi erdő képét. Nagyjából a források közvetlen környéke volt  az, amit megkíméltek, és tényleg gyönyörű látványt nyújtottak, kivéve talán a Bükkfa-forrást, de ott már túlzottan is hatása alatt voltam a környékbeli erdők megerőszakolásának.

Mátraháza is elég kísértetjárta volt, az étteremben csak készpénzes fizetés (csak a SZÉP-kártyán volt felesleges összeg), alap vadételek (amit azért szívesen kipróbáltam volna), meg alap egyéb. A bolt bezárt, ahol tavaly előtt ősszel még kávéztunk, a  mellette lévő büfé is, pedig lélekben készültem egy régen ivott Csíki sörre (sőt titokban egy Csíki IPÁ-ban reménykedtem). A többi büfé rendben van, de jó sör sehol, az étel megfizethető (de annyira nem voltam éhes, hogy erre szórjam a pénzt), a kávé és a bor méregdrága. Az utóbbi ráadásul nem is jó, de legalább helyi, olyan, amilyen. Néhány kisénzű családos nyaraló vagy turista őgyelgett a szebb napokat látott turistaközpontban, meg néhány komolyabb túrázó itta megérdemelt bármilyét (leginkább alkoholmentes dolgokat, innen jöhet a túlárazás).

Technikai részletek

Nekem azért kellett ez mert Ad 1: végre rendes teljesítménytúra (ha éjszakás műszak után alvás nélkül rövid táv fér bele, akkor is, legalább anyám is kimozdul újra), Ad 2: kellett a tájegység a Túrafüggő ezüsthöz, és minél gyorsabban le szeretném tudni, hogy végre tényleg csak élvezetes vagy kihívást jelentő túrákra kelljen elmennem, Ad 3: régen láttam a Mátrát Ad 4: a mátrai teljesítménytúrákat egy ismerősöm külön dícsérte.

Az „Ad 4” bukott valójában. A roppant barátságos szervezés nem pótolja a hiányzó személyi és tárgyi feltételeket, első ötletem az volt, hogy jövőre – ha ráérek – jelentkezem bójákat kirakni kóddal (bár erre egy felkészült tájfutó persze alkalmasabb) és/vagy söprögetőnek, már csak az „Ad 3” miatt, ami feltehetően jövőre is fent fog állni előre láthatóan (bár tervezek közben egy rövid Mátrás OKT-t). Ezesetben az itinert sem árt frissíteni, de ez amúgy sem érdektelen:

A túra címe is elég ellentmondásos. A kiírás (TTT naptár, Túrafüggő) a bejegyzés címének megfelelő, az itiner szerint „Fel az ország legmagasabban fekvő forrásához”, a kitűző meg „Fel a Kékes-forráshoz” címet emleget.

A bóják hiányát meg egyszerűen laminált A/4-es papírokkal, egy lyukasztóval és gyorskötegelőkkel meg lehet oldani (ebbe is beszállnék, ha nem lennék egyedül vele).

Szóval amikor más fórumon kritizáltam a Veszprémi Bridzs és Tájékozódási SE-et, akkor nagyot tévedtem, amikor lepontoztam a Magyarországi Kárpát Egyesület egy szervezését, súlyosat tévedtem.

A túra

Éppen csak anyám tempójában vagy az alatt kóvályogtunk, próbáltuk megtalálni a helyes utat az ismeretlen terepen, próbáltuk megfejteni a kód helyett használt kérdésekre adandó helyes választ, rossz fényképeket készítettük és szép környékről, ami persze lehetne szebb is.

Összefoglalás

Kellene egy „Mentsük meg »Az ország legmagasabban foglalt forrásához«-teljesítménytúrát” című kezdeményezés. Megérné.