Ameddig voltak teljesítménytúrák, és szabad hétvégi napjaim, nagyrészt hagytam pihenni a GeoGót. Most meg mindjárt itt az év vége és még néhány pont hiányzik az ezüsthöz. Részben ezért, vagyis inkább csak azért, hogy elmozduljak a holtpontról.

Mellesleg fizikai és érzelmi értelemben is elég nyomorúságosan érzem magam. A járványügyi intézkedések, a kevés napfény, a lábujjaim és lábfejem múltkori sérülése, megfázásos tünetek (vagy a covid, de buzgón szagolgatok mindent, és érzek szagokat). Leginkább mindezek együtt.

Szóval egy babatúra és egy illegál zöldövezeti kirándulás-italozás között az otthoni punnyadás helyett muszáj volt egy kis sétát tennem valahol. Éjfélkor láttam előre, hogy délelőtt használhatatlan leszek, szóval így maradt ez a délutáni babatáv.

Idén harmadjára voltam a Hajógyári-szigeten, szóval nem annyira unalmas, mint mondjuk az Árpád-kilátó. Meg persze addig járjak erre, ameddig valamelyik főbarom meg nem látja, hogy itt kivágható fák, meg beépíthető területek vannak, és fel nem számolja ezt a kis zöld foltocskát is a város közepéből. Mire valami Piliscsabai tarvágás elleni tiltakozást aláírtam, gyakorlatilag már le is tarolták a fákat. A pilisszentkereszti Szent kút melletti tarvágással akkor szembesültem, amikor arra jártam. A Márianosztrai mellettivel úgyszintén. Ott legalább kinőnek a fák, idővel.

A Stabil Sport Egyesület hajógyári Sétájával szemben ez a túrácska éppen csak a sziget északi és középső részeit érinti. A Szigetelő 15-tel szemben van egy extra ellenőrzőpont, a szánkódombon (vagy szánkódombnál, igazából mellette igazoltam néhány méterrel), a játszótér környékén, szóval ideális babatúra lesz, ha jövőre is megrendezik rendes teljesítménytúraként.

A tizenötös táv rendes rövidtávos városi túra volt, egy szabad délelőttre éppen elég, a húszas még kimaradt eddig, de talán majd azt is valamikor. Remélem, rendes teljesítménytúraként.