Felvezetésnek az IVV-ról

Kezdetben talán nem ártana néhány szót írni az IVV-ról, mert egyelőre használható honlapot vagy wikipedia szócikket nem találtam róla. Amennyiben ilyen készülne (vagy már időközben elkészült, csak hozzám nem jutott el), úgy ott lehet hitelesebb információkat találni. Az alábbi nem hivatalos, nem teljes és talán téves információk nagyobbik részét a 2019-es Tatai IVV Túranap és Világ Gyalogló Nap egyik résztvevője osztotta meg velem, aki résztvevője (volt 2019-ben) az IVV túramozgalmának, de a felelősség természetesen engem illet, mert én interpretálom emlékezetből.

Az IVV az International Volksport Verband rövidítése (ha jól írom, lehet Volkssport is talán, meg az International sem biztos, hogy így íródik németül), ami nagyjából Nemzetközi Tömegsport Szövetséget jelent (a Verband szövetségként való fordításának ellenrözéséheu elő kellene venni egy szótárat). Úgy hangzik nagyjából hogy „ifa(u)fau” az első fau vége kicsit elnyelődik (ezt viszont idén tudtam meg).

A szervezet az amatőr sportokat ölel fel (többfélét, de erről bővebb információm nincs), ebben szervez eseményeket, versenyeket.

A gyalogtúrázás a szövetségen belüli legnépszerűbb sportág: hangsúlyozom, a tavalyi Tatai IVV Túranap résztvevője állítja, nem tudom mennyire van igaza.

A gyalogtúra technikailag a többi túramozgalomhoz hasonló, pecséteket kell gyűjteni egy formanyomtatványba a megrendezett túrákon, illetve a szervezett túranapokon kívüli bejárás esetén kódokkal igazolni a bejárást. A pontos szabályokról nincs információm: mennyi szervezett túranapon kötelező részt venni és mennyi igazolható kódokkal?, mennyi idő áll rendelkezésre (egy év vagy csak a túrák bejárása a lényeges)?, nemzeti (értsd: országos) túraútvonalak vannak, vagy kötelező külföldön is túrázni?, stb.

Az IVV-nak saját turistajelzései is vannak, ez egy fehér négyzetes alapon színes körbe függőlegesen írt IVV, azaz leginkább egy stilizált kalászhoz hasonlít, ezt például a tatai Öreg-tó mellett idén is örömmel fedeztem fel újra, de Tatán valami furcsa színes pontokra is azt mondta a tavalyi informátorom, hogy IVV-jel. Idén pedig semmi hasonlóval nem találkoztam, pusztán a szokásos turistajelzésekkel.

Mindenesetre mind a tavalyi, mind az idei Csákberényi Túranap szabályos teljesítménytúraként működik, a TTT honlap és a túrafüggő is ilyenként ismeri el, illetve az előbbi ilyenként hirdeti nyilvánosan.

A „Bevezető” személyes része

…Szerencsére. Folytatván az előbbi bekezdést, hiszen eddig még csak harminc „hivatalos” kilométerem volt a Vértesben, valamint 24 (egész, kéttized) kilométer GeoGo, ami csak a GeoGoban elszámolható viszont. Amúgy a harminc is harminckettő volt a beszántott vagy valami hasonló okból járhatatlan kék+ miatt, de ezen ne akadjunk fent, hiszen a „Mezőföld éjjel 20” 17 kilométere meg bő tizenöt volt.

De túllépve a számokon. A vasútvonal környezete (Szár, Szárliget, Nagyegyháza, Óbarokk stb.) könnyen megközelíthető Budapestről tömegközlekedéssel. Utóbbi kettő még autóval is kényelmesen, ezt egy munkahelyi kirándulás miatt tudom. Csákvár, Csákberény, Gánt viszont tömegközlekedéssel már elég körülményes. Kell valami különös motiváció, hogy arra vegyem az irányt, nem az a „kiugrunk délután, megnézzük a tanösvényt vagy sétálunk egyet” kategória. Ez a környék nem fehér folt volt a térképemen, viszont az a fehérrel sávozott, „az OKT-t bejártam, de vissza kellene oda menni” kategóriájú terület.

Pedig a Vértesbe idén beleszerettem, mint tavaly a Bakonyba, néhány éve meg a Börzsönybe. Nem is kapkodtuk el a túrát, bár a mozgási sebesség jó volt, a végén a célzárás előtt egy szűk órával estünk be a célba

A túra és a táj

Ilyen hosszúra nyúlt bevezető után igencsak rövid vázlat fog következni. Tulajdonképpen már a következő túráról kéne írni, és nyakamon az azutáni, szóval vázlatosan.

A túra csodálatosan bemutatja a vidéket, nagyjából mint egy jobbfajta tankönyv. Telitalálat.

Van benne szép kilátás, az elején, meg egy rövid kitérővel (a kéken, amit bejártam, mégsem emlékszem rá), bányató a közepén (itt lehet kövületeket vadászni, egy-két darabot össze is gyűjtöttek bemutatni). Kis kitérővel (nekünk letévedés volt, lassan track-függők leszünk) turistaház. Benne van Csókakő vára, meg Csákberény egy borospincéje (itt nagyon jófajta ezerjót, tökéletes fröccsbort gyűjtök be), meg a végén egy pincesor (itt becsületkasszás körtelekvárt fillérekért).

Az erdők is változatosak, a harmincas távon sajnos a szívemnek kedves bükkös-gyertyános kevés (erre inkább a húszas koncentrál), de azért ez is akad elég (így legalább M-nek jobban esett a túra). Vannak tölgyesek (vagy tölgyes-gyertyánosak). Vannak fiatal erdőcskék, ahol tulajdonképpen a fákat sem azonosítottam be. Van egy-két haldokló fenyves, amik nem nyújtanak túl szép látványt, de ott a menetre koncentráltam elsősorban.

Összefoglalóan

Az egész inkább kirándulásra hasonlított, bár volt szintideje (bár a buszmenetrend miatt jobban szorított az idő), de egészében véve ritka az ilyen élvezhető teljesítménytúra. Remélem, jövőre is megrendezik, nem egy dátumon lesz a Pokoljáró Tar Lőrinccel, és lesz szabadnapom a rendezés napján, csak olyan gyűjtőmozgalmakat vállalok, amik nem zavarnak be, akkor el tudok jönni rá.