Igazából a Csákberény IVV túranap után enyhe kilométerhiányom volt, de nem volt kedvem szervezni túl sokat, korán kelni, és egyéb hasonlók.

Kicsit Orbán Imre túrák utánérzésem volt, de leküzdöttem. A szervezőket vádolták már „megélhetési túraszervezéssel”, de ennyire nem látok rá a színtérre. Örülök, hogy van végre egy GeoGo, amire simán elszaladok, aztán majd begyűjtöm valamikor a díjazást. A teljes távról – esetleg a középtávról is – majd kikérem a jelvényt is, ahogy a pilisi negyvenötösükről is, ha bejárom. Amikor megvan a túrafüggő kilométerem, már csak a GeoGo kupa, meg az élvezet van hátra – sajnos még a Sisa Pista 50-re sem tudok elmenni, pedig azt nagyon vártam (és a VIDE kilométergyűjtőbe beneveztem, hiába).

A budai zöld körsétautat járja be kis kitérővel az elején és végén (ez egyébként ennél a babatávnál idegesítően hosszú, arányaiban). Szóval szeretem, teljesen rendben van ez az út. Ha nem találkozom egy bereccsent figurával (hiába hagytam el a szociális ellátórendszert, az ilyenek valahogy megtalálnak), és nem zuhog és szakad az eső az út nagy részén, élveztem volna.

Akkor az előző bejegyzés is jobb lett volna, mert azon szerettem volna agyalni, nem azon, hogy a csatakosra ázott műszálas nadrágom miként dörzsöli kevésbé ki a combomat, meg mennyi vizet bír el a kínai okosmobil.

Na majd meglátjuk a következőket mikor járom be, tervezem.

Egy ilyen „túrára” ennyi karakter is sok volt.