Sokadik nekifutásra csak meglesz ez a túrabeszámoló is. Rövidre zárom, és így talán el is lehet majd olvasni.

A tavalyi év után, amikor elkezdtem teljesítménytúrázni, több túrát is újra szerettem volna járni, de végül különféle okból egyik sem sikerült. Az első túra, amit 2019-ben és 2020-ban is sikerült bejárni. Tavaly jó szintidővel, most meg a saját szintidőm túllépve, de a hivatalos szintidőn még belül. Szóval maradtak bennem bőven kellemetlen érzések, de alapvetően nem bántam meg, és remélem jövőre is ott tudok majd lenni.

Nem mellékesen az első alkalom, hogy idén eljutottam egy rendes teljesítménytúrára a Pilisbe. Mármint ha pontos szeretnék lenni a Pilisbe és a Visegrádi-hegységbe, de most a földtani részleteken ne akadjunk fel, a két hegység lényegében minden szempontból egységes táj, kivéve a geológia nézőpontját és a megújult Túrafüggőét, de jó kérdés, hogy komolyan gondolják-e a szétválasztást, vagy a következő frissítés megeszi.

A túra kezdőpontja és célja a Pilisszentkereszti Felső Kocsma, szóval látszik, hogy főleg budapesti közönségre számítanak. Ami nem különös annyiban, hogy a BTSSZ szervezi. Nyilván meg lehet máshonnan is közelíteni, autóval könnyedén, tömegközlekedéssel kevésbé egyszerűen, de azért ez a kezdőpont eléggé Budapest-centrikus közlekedés szempontjából. Örülök neki annyiban, hogy a kocsma olcsó, a falusi kocsmák átlagos színvonalát nézve jó a választék, kedves a kiszolgálás és barátságosak a helyiek.

A Pilis és Visegrádi-hegység összes turistacsalogató látnivalóját valószínű csak egy „A” kategóriás, nagytávos teljesítménytúrába lehetne összefoglalni, ráadásul némelyik problémás is lenne (a Rám-szakadék a népszerűsége miatti túlzsúfoltsága okán, a Vadálló-kövekhez vezető útszakasz a kevésbé barátságos időjárási viszonyok idején való nehéz járhatósága miatt stb.), de azért látszik, hogy ez a túra a legnépszerűbb pilisi helyek bemutatására van kitalálva. Remélem össze tudom majd vetni a túrát a Pilis 50-nel, abban van egy-két extra látnivaló (a Delelő-domb jut eszembe, de csak a túra trackjét futottam át felületesen), mert az sok szempontból hasonló.

Szóval ez az a fajta látnivalókban gazdag túra, ami erősen a nézelődős kirándulás-jelleg irányába ránthatja el a túrát, viszont egy kezdő teljesítménytúrázónak pont emiatt kétségtelenül telitalálatos választás. Pilisszentkereszti Szentkút, Dobogókő, Rezső-kilátó, Hoffnann-forrás, Hoffmann Vadászház (az a völgy egyébként nagyon szép, egyszer be kellene járni ott a tanösvényt is, ami eltér a sima turistaúttól), a Pálos kolostorrom (szerencsére nem időzünk ott sokat, G-nek első bejárás, én elsőnek körbefotóztam és álmélkodtam, ami soká tartott, ő szerencsére hamar otthagyta), Sasfészek kulcsosház, Pilis-nyereg, Pilis-tető (a Boldog Özséb kilátóval), a Hosszú-hegy kilátópontja, Csobánkai Szentkút, Dera-szurdok (felújítás alatt a járdarendszer, most kevésbé szép).

A tavalyihoz képest fordított volt az útirány, kezdetre esik egy jó kis emelkedő, később jön a pihenős szakasz. A Postás-út (ha jól azonosítom be) erős emelkedője miatt is kiváló ez az útirány. Kár (bár akkor és ott nem sajnáltam), hogy nincs annyi szadizmus a szervezőkben, hogy a Háromszáz grádicsot beletervezzék egy kódos ellenőrzőponttal. További előny, hogy a Grófi-út elég messze esik így időben a déli naptól. Nem tudom gondoltak-e rá a szervezők, hogy a jövőben újabb résztávot is beiktassanak: a Szántói-nyeregtől le egyenesen Pilisszentkeresztre. Előny még, hogy hamar túlesünk a lódarazsakon, mi csípés nélkül, de legtöbben nem ilyen szerencsések.

Hátránya, hogy a túra egy roppant unalmas szakasza a végére esik (kiderült, van szabadságom mégis, szóval majd megkísérlem összevetni mondjuk az igazán unalmas a Monoton Maratonnal, vagy a Kékestetői föl-le túrával, aminek a neve sem jut eszembe).

Szóval ajánlott túra. Remélem 2021-ben többet tudok majd írni róla, kevésbé unalmasan.