A babatúra érdekes műfaj, egyrészt ha az ember élete úgy alakul, hogy saját gyereke nem lesz, akkor alapvetően gyermekfelvigyázási skilljei erősen korlátozottak. Persze az ügy ezen részét gyáván anyámra hagytam volna, ha nem az egész éjszakás és délelőttös eső nem riasztja vissza a kisebbik unokahúgomat.

Az idősebbik – számomra is meglepő módon – jönni szeretett volna, és mivel ő már nagy lány, nyolc éves, úgy határoztam, vállalom a szokatlan kihívást.

Alapvetően a gyerek valószínű olyan túrákra megy, amit élvez: van látnivaló, nem túlzottan megterhelő a terep, megfelelőek az időjárási körülmények. Viszont a sikerélmény olyan motiváció, ami korfüggetlen, a kitűző vagy „kitűző” pedig majdnem korfüggetlen (a kupában-kupákban elszámolt túrák, kilométerek, TTMR minősítés, Túrafüggő érem stb.). A „majdnem” megjelölést azért teszem az utóbbinál, mert a külső elismerés igénylése nyilván önmagában is személyiségfüggő, egy gyereknél pedig a személyiségfejlődés adott állapota is nyilván meghatározó.

A túra látnivalókban nem volt túl gazdag, erre nem is gondoltam volna, elvégre évek óta járom a vidéket, tele van emlékekkel, élményekkel, és persze ott a látnivalókban kevésbé gazdag szakaszok szubjektív érzete is, amit a lassabb haladás kihangsúlyoz. Ott volt egyszerűen a szomorkás, ködös, esős idő, aminek szeretem a hangulatát, de alapvetően nem a látnivalók hangsúlyozására alkalmas. A fáradtság is szerepet játszott az ügyben, de eddig soha nem gondoltam volna, hogy a Hárshegyi körút alapvetően elég unalmas tud lenni. Meglepően a nehezebb szakaszokon L. sokkal jobb tempóban jött. A teljes távon több látnivaló lett volna, a kilátás a Petneházy-rétről, a remeteszőlősi Örkény-telefon környéke, a Remete-szurdok, kis kitérővel a remetekertvárosi forrás, kis kitérővel a Makovecz-kilátó. A rövid távban szinte csak a Fekete-fej kilátópontja lett volna érdekes, ha lehetett volna onnan látni valamit, a ködön kívül.

A terep viszont teljesen gyerekbarát. Nagyrészt enyhe emelkedőkre, enyhe lejtőkre volt kijelölve az út, komolyabb, megterhelőbb szintes szakaszok nélkül. A hosszú távon a Máriaremetére levivő piros+ lett volna ilyen, a röviden meg a Fekete-fej föl és le, illetve a Szépjuhászné út és a Hárshegyi körút közötti piros szakasz.

Az időjárási körülmények voltak a legrosszabb az időjárás volt. Nem vettem komolyan a túrát, és éppen csak egy eddig jól bevált Crivit (Lidl sajátmárka) esődzsekiben indultam neki, meg a vadászcipőben. Az időjárás megmutatta, hogy a harmincötezres bakancs, amit nem vettem meg, és a poncsó, amit nem vettem fel, jobb választás lett volna. L. felül fel volt vértezve rendesen, dzseki, egy komolyabb esőkabát, de alul csak egy vastag és meleg, de nagyon jó nedvszívó nadrág, meg egy átázásra teljesen hajlamos cipő volt rajta. Szerencsére az apja visszafelé kimentett minket autóval, szóval L-nek nem csurom vizesen kellett hazafelé tömegközlekedni.

Majd kiderül mi marad neki meg az élményből, mennyire lesz pozitív és mennyire negatív neki. Nekem alapvetően építő jellegű tapasztalat volt.