Hosszúra nyúlt bevezető

Tartok mindenféle alföldtől, már az OKT Vas megyei szakasza is túl síkságnak érződött nekem (pedig a Cartographia féle kéktúrás útikalauz másnak hívja), szóval volt ebben a túrában némi önterápiás szembesítés is. Gondolom más túrázó is így van ezzel, mert a Magyarország nagy részét kitevő Alföldet egy tájegységként kezelik a legtöbb teljesítménytúrás oldalon.

Egy másik blog téma lehetne, hogy ebben az emberi tevékenység milyen szerepet játszik, ha hihetünk a wikipediának, akkor a Nagykunság például erdőkkel borított táj volt, most meg több mint kilencven százalékán mezőgazdasági tevékenység folyik. Ha hihetek Wohllebennek (A fák titkos élete), a helyzet odáig fajult, hogy a természetes tölgyerdőkről alig lehet tudni valamit, annyira nem maradtak fenn. Ha egyszer mindent bejártam Magyarországon, amit szeretnék, szóval várhatóan olyan százötven év múlva, biztos megnézem a Białowieża-erdőt. Százötven év múlva szerencsére nem leszek – és ha dolgok a mai módon haladnak előre –, legalább nem kell megérnem, hogy ezek az erdők is a közel-keleti cipruserdők sorsára jussanak. Rosszabb esetben még meg is élem.

Szóval itt egy táj, a magyar Alföld, ami a természetességnek már csak a nyomait őrzi, innen nézve talán indokolt az egy tájegység. Itt egy tájegység, amit általában nem választok úti célomul [mellesleg én a kiejtés elve szerint uticélnak hívnám, senki sem ejti külön az összetett szó két elemét, nem szeretnék hanyag helyesírónak tűnni], de pont ezért választottam ezt a túrát Cholnoky emléktúra helyett. A Balatonhoz és a Bakonyba a tervek szerint még eljutok idén (az utóbbiba ha más nem, egy roppant ronszenves GeoGos túra révén, ami nagyjából egyébként a 2019-es Bakonyi Karácsony nyomvonalát idézi).

A túra környezete mellesleg pont olyan, amit megpróbálnak nagyjából természetes állapotban tartani, még a tóba kerülő vizet is megdolgozzák előtte, hogy a szikes jelleg megőrződjön. Az épített környezet meg egy kicsit (nagyon) lepusztult nyaralóövezet képét idézi. Egészében véve az egész roppant barátságos és szerethető. Rengeteg állat van, számtalan madár, egy fura rágcsáló átfutott előttem az úton (nem tudtam azonosítani, de a v. vagy h. patkányt talán kizárhatom), a nyomok alapján őzek is vannak. Talán szitakötőt láttam csak túl keveset, de bevallom (majd utánanézek a szúnyogirtás járulékos hatásainak). Tényleg nagyon barátságos vidék.

Ahogyan a túraszervezés is barátságos, odafelé sétáltam ugyan Dunapatajról, de visszafelé kaptam fuvart, az ismeretlen okból megfájdult lában miatt ez különösen jól jött. A földre festékszórózott jelek általában jól irányítottak, bár azt hiszem pusztán itiner alapján is meg lehetett volna találni az utat. Jövőre ha nem lesz komoly baja a lábamnak, nem találok más rokonszenves alföldi túrát és szabadnapom lesz, remélem újrázok belőle.

Túra

Valójában teljesen egyszerűen csak körbe kell menni a tavat. Kezdetben egy rövid szakaszon kerékpárúton, majd földúton. A vízállás nem tudom mennyire változó, mert a tó északi partján (vagy inkább észak-nyugati partján) egy jó adag szárazon lévő nádas van, ami a szélén már egyértelműen szárazföldi lágyszárúakkal is keveredik. Ott a legnehezebb a menet, sokan második körben ki is kerülték a kerékpárra kijelölt úton. Ha egyáltalán én a tervezett utat találtam meg. Az ösvényről egy szintén nagyon benőtt erdei útra tértünk át. Majd jött a „városi” szakasz, aszfalt, gyeppel borított part, aszfalt, földút, aszfalt sorrenddel. Végül még egy rövid szakaszon a part, és a cél. Második körben próbáltam a benőtt ösvény helyett jobbat találni, de nem sikerült. Mindenesetre az első körben egy közeli ragadozómadár-észlelést köszönhettem ennek a szakasznak.

Az egyetlen hátrány, hogy a huszonkettes táv csak két kerüléssel jött ki, első körben nem is akartam vállalni a másnapra tervezett túra miatt, de végül mégis emellett döntöttem.

Összefoglalásképpen

Barátságos, könnyű túra, megfelelő ellátással (a célban főtt virsli), az egyetlen hátrány, hogy a környéket túrán kívül szinte semennyire sem sikerült bejárnom, a közeli buszindulás és a bokafájdalom miatt még egy sört sem tudtam meginni és hűtőmágnest sem sikerült szerezni a helyi ajándékboltból (pedig azokat mániákusan gyűjtöm).