Hiányzott a Bakony, és jó lett volna eljutni a Mozdulj a sínekért őszre, de a pénteki hattól hatig műszak, és az azutáni barátokkal dumálgatás és iszogatás után, négy óra alvással nem mertem pontos ébresztőt vállalni. Kialvatlanul amúgy sem élveztem volna ki maradéktalanul azt harminc kilométert. Azóta ráadásul sikerült a környékre elvetődnöm, és legalább a közlekedéssel jobban tisztában vagyok, szóval ha meg lesz még rendezve, akkor majd pótolom azt a túrát is.

A felhozatalból maradt a Cimbora 50. Egyrészt szeretem a Sarokköves túrákat. Másrészt a Budai-hegység ezerszer bejárt részein nem lassít annyira a nézelődés és a fényképezés, ami kifejezetten előny. Harmadrészt a Huszonnégyökrös-hegy a legtöbb budai teljesítménytúrából kimarad, és nagyon szeretem azt a környéket, a kiránduló-időszakom óta. Egy múltkori Sarokköves túra érintette, de arra a Turista Kékszalag 50É-je után nem volt erőm.

Egy 50-es túra nekem még komoly kihívást jelent, szóval aki a Sarokkő SE-t leszólja, az gondoljon arra, hogy nem csak gyerekeknek és családoknak tudnak túrát szervezni, hanem kezdő és komolyabb teljesítménytúrázóknak is. Hobbitúrázó szakaszom leghosszabb túrái – Visegrád–Hűvösvölgy a legrövidebben, jelzett turistautakon; Dömös–Vadálló-kövek–Prédikálószék–Hűvösvölgy, Dobogókőt elkerülve; Esztergom–máriaremetei Kisboldogasszony-templom, jórészt a zöld sávon – mind rövidebbek voltak ennél.

Felszerelés

A Lidl-féle túracipő (sportcipő) 48-on nem vált be, szóval maradtam a rendőrbakancsnál. Ruházatnak a szokásos BDU-nadrág, túrapoló, bundeswehr zubbony és tartaléknak Lidl-féle esődzseki maradt. Lassan halad az update, de 50-ig majdnem csak a lábbeli számít, onnan felfele pedig a ruha, amiért képesek egy fél vagyont elkérni a túraboltok.

A túra

Emlékezetből, lusta vagyok előkaparni az itinert:

Mintha a Sarokkő SE többi túrájából lenne összeollózva. Szépjuhásznétól a piros sáv Nagykovácsiig, onnan zöld az Anna vadászlakig (itt talán utat tévesztek, de nyerek és nem is vesztek a távból), majd nagyrészt a zöld Mária zarándokút Solymárig, Solymáron a nem jelzett út, piros (vagy zöld?) négyzet, végül Makkormáriára a templomhoz a piros. Még az ellenőrzőpontok is ugyanott vannak, mint a PZS-en, bár a PZS nem emlékszem kiment-e Makkosmáriára.

Onnan leginkább sárga sáv Budaörsig, kitérővel a Huszonnégyökrös-hegyre. Rég jártam be ezt az utat, szeretem, talán ez a túra legélvezetesebb szakasza. Onnan vissza a repülős emlékműhöz. Még ez is szép.

Aztán a turistaház, Rupp-hegy szakaszon kezdek belegabalyodni az útvonal követésébe. A térképen olyan logikus vezetésű track helyben egy útkereséses káosz, itt a kialvatlanság, és a kezdődő fáradtság is kezd beütni.

Az instant ellenőrzőpont jól jön, megtudom, hogy félreolvastam az itinert, és a Rupp-hegy csúcsa sem volt benne az útban (itt legalább tudtam egy kávészünetet tartani a csúcson, és szép volt a kilátás is, szóval nem bántam meg).

Innen szerencsére két vérprofival tartok a zöld ■-en az Ördög-oromig, aztán zöld ▲, mint egy Stabilos esti-éjszakai, és a zöld 45, év elején. Menet közben persze leválok a profikról, majd egy másik profival tartok együtt, akinek a tempóját még bírom, bár a jobb bokám már kezd fájni (vagy kezd erősebben fájni? Az emlékeim kissé homályosak).

A Tündér-szikla kitérőig zöld, közben az utolsó EP, onnan vissza – nagyrészt valami ▲-ön (azt hiszem zöld) – a Szépjuhásznéig.

Büfé már nincs, útközben, fájó bokával még a túra utáni sört is otthonra hagyom.

Végezetül

Remek hangulatú túra volt, jó volt – nekem nagytávos és emiatt ritkán látott – profikkal találkozni, a szervezőkkel meg mindig öröm, azt külön nem is kellene említenem. Ha nem ütközik semmivel (túrával vagy az edzéstervvel), újrázok belőle jövőre is. Vidékieknek, akik a Budai-hegységet kevésbé ismerik, különösen ajánlom.