G-vel megbeszéltük, hogy egy GeoGo instant, a teljesítménytúramentes napokra. A negyven elé legfeljebb egy húszast vállaltam. Az Attila Unokái GeoGóra költözött túrái közül ez elég megfelelőnek látszott, ingyenes, de ha bejön, lehet érte jelvényt venni (mondták róluk, hogy szépek).

Mondjuk nem ez a 25, amire nagyon büszke leszek, de ha futócipőt és futótüdőt húzok, lehet, hogy újrázok még belőle. A nagy része sima sétaút, ahol adja magát a futás. Még csak nem is terepfutás, csak laza néhol aszfaltos, legtöbb  helyen meg földút. Első reakcióm az volt, hogy egy Bükkös Kör light: 23,8 km, és jó adagot levág a Bükkös kör nyomvonalából.

Ez nem hangzik túl jól, de ennek ellenére határozottan szép út, ami részben soha, részben nagyon rég látott dolgokat mutat be a Visegrádi-hegységből.

Az út eleje egy izgalommentes városi szakasz (ezt nem hiányoltam az életemből, de lehet, hogy hozzám tett valamit, ami később fontos lesz). Majd a Bükkös tanösvény, amit emlékeim szerint egy időben részben magánterületté volt nyilvánítva: ezt nem régen jártam be, de mégis örültem az újrázásnak, mert addig évekre kimaradt az életemből.

A nem jelzett út is szép, bár kicsit aggódtam, hogy a magánterület tábla az útra vonatkozik, és valaki belénk köt.

Aztán nem jelzett aszfaltos szakasz, végre a lőtér bejáratát is láthattam, amit még soha.

Később jelzett út, de ez is csak a Dömörkapu (évek óta nem láttam) meg a barlang (talán soha) miatt izgalmas aszfalt.

Majd földút a patakmeder mellett, hosszú évek óta nem jártam már be).

A Lajos-forrásig vezető kék+: ugyan ezerszer bejártam (ez költői túlzás, de nem tudom mennyi az annyi), de végre egy kis emelkedő, kis nehézség, kihívás. Majd a kék+ és a zöld sávon (ezt sem jártam be – talán – a Pilis 50 óta) a Czibulka János menedékházig.

Utána sárga sáv a HÉV-végállomásig, aminek a nagy részét szintén évek óta nem jártam végig (nem olyan szép, de évek után jól esett).

Innen a Rajt-célba vissza.

Hibajavítás, további szerkesztés, konklúzió és képek később.

„egyéni túra”. L. miatt is írok majd róla.

Ez a diósjenői körtúra, nem a hasonló nevű kemencei kör. Ez ingyenes, díjazás nélküli, csak GeoGo pont jár érte, ha már gyűjtöm az ilyesmit. Az utóbbi, a Kőről kőre a Börzsönyben – 2020, díjazásos, fizetős, szóval több szervezést igényel, amihez nem volt kedvem. Arról nem is beszélve, hogy a kevésbé díjazásfüggő barátaimat nehezebb rá felbujtani.

Na jó, ez a „barátaim” kitétel furcsa, O. igazi sportember, a túrázást is így fogja fel, egyéb kulturális rokonszenvek is vannak vele, és vagy kétszer találkoztunk szemtől szemben is. G(2) meg a kedvese, és ezen túl nem sokat tudtam róla, komoly teljesítménytúrázó, de amúgy az ilyen new school-os dolgokkal, mint a GeoGo nem foglalkozik. Nekem a GeoGo a teljesítménytúra és az egyéb instant túrák majdnem kielégítő alternatívája. Mellesleg az, hogy hogy O. erősen rokonszenves és vonzó, érdekes kommunikációs szituációhoz vezetett, de ezt utólag raktam össze, meg nem is tartozik szorosan a túrához.

Annyiban igen, hogy a „szintidőm” erősen rontotta, pontosabban a hivatalos szintidő megvolt, de az furcsa lett volna, ha nincs meg. Volt hat óra egy 18,4 kilométeres útra, ami nagyjából „az eltévedünk (i), kihagyunk egy ellenőrzőpontot (ii), nézelődünk és kitérünk a látnivalóhoz (iii), iszunk egy sört vagy kávét (iv), és még mindig beérünk időben” szint. G(2) nem vette komolyan az ügyet, O. sem szintidőre hajtott, én meg alkalmazkodtam.

i. Eltévedni nem nagyon tudtunk, de ennyi benne volt: a Pénzásás (ezer éve nem láttam, és télen sohasem) után rossz úton indultunk el, de hamar visszatértünk a helyes útra; a Tótok útján a kombinált kilátó/vadászles előtt meg kicsit problémáztunk az úton, kerítést másztunk, majd vissza egy nem jelzett útra, majd a heuréka élmény után, hogy miért tér le a kitérő a jelzésről (a régi sárga sáv nyomvonalon haladt) visszaálltunk a helyes útra.

ii. Ez most kimaradt, csak lehetőségként írtam ide.

iii. Csak a Kő-szirt kilátópontját másztuk meg a Jenői-Závoztól.

iv. Csak vettem egy sört és a vonaton ittam meg stikában. O. & G(2) pedig igazi sportember, nem él ilyesmivel.

A túra amúgy szép (bár a Börzsönnyel kapcsolatban elfogult vagyok, meg a tél maradéka is erősen javította a képet): Diósjenőtől a Börzsöny Kéktúrás kék sáv a Pénzásásig. Onnan kék négyzet átkötés nagyrészt aszfalton a Csánki-kertig (a túra legkevésbé vonzó része). Majd a Tótok útja, sárga sáv a Jenői-Závozon át a városközpontig. Rövid és a túra elején bejárt BK kék sáv és zöld sáv átkötés a Rajt/Célig.

Azért kapta meg a kirándulás címkét, mert több okból sem haladtunk teljesítménytúrás tempóban, persze mivel a „hivatalos” túrákról is alig írok, ezért az a kirándulásokról már végleg nincs hangulatom. Persze növelné a személyességét ennek a blognak, szóval lehetne. Majd kiderül.

Fényképek meg a szöveg némi szerkesztése – esetleg –, hibajavítás később…

eh… majd

…szerkesztés alatt…

A személyes motivációm a túra kapcsán egyszerűen annyi, hogy nagyon szeretem a Pilis Esztergom környéki részét. Ez a terület van olyan szép, mint a Visegrádi-hegység kirándulótömeggel elöntött központi részei, még talán látnivalókban is hasonlóan gazdag, de valamiféle információhiány miatt mégis kevesebben járnak errefelé. 2020 decemberében kétszer is jártam arra, egyszer csak egy saját kirándulás keretében, egyszer pedig a Pilisi Vándorlás hatodik (Dorog–Esztergom irányban bejárva utolsó) szakaszának egy résztávján.

A túra az 1944 év végi és 1945 év eleji német felmentési kísérletnek állít emléket. A teljes táv – az átküldött ismertető alapján – a műveleti terület nagy részét bejárja. Sajnos a kijárási tilalom a miatt a teljes távot nem vállalhattam. A teljes táv bejárásához és a 20:00 előtti hazaéréshez 4,6 km/h átlagsebességet kellett volna hoznom 46 kilométeren, miközben a fent említett Pilisi Vándorlás szakaszon tizennyolc kilométeren is csak 4,5 km/h volt az átlagsebességem.

Természetesen feltett szándékom, hogy amint enyhül vagy megszűnik a kijárási korlátozás, nekiugrok a teljes távnak is, mert egy este tíz órás hazaéréssel már télen is vállalható a 46 km.

A túra a vasútállomástól indul. A túra elején mellékesen szovjet hadisírokat is érint, de a dátumokat nézve ők későbbi hadműveletben meghalt katonák. Itt ebben egyébként több világháborús emlékmű is van, annak az Eszergom-Kertváros melletti első világháborús hadifogoly-temetőnek az emlékműve is, ami legutóbbi információim szerint legálisan nem is lehet felkeresni, mert a Pilisi Parkerdő szigorúan védett övezetébe esik, ahol tilos az Á. A temető-park után még egy kis városi séta, ahol még van néhány régi építésű, présháznak látszó épület, de nagy részben már új építésű házak állnak, sajnos.

…

Az „egyéni túra” továbbra is egy jogi kiskapu, ami alapvetően teljesítménytúrát takar. A TTT és a túrafüggő is így ismeri el. Távol is akartam magam tartani ezektől, de…

…a lehetőség, hogy végre a két – előzetes elképzelések szerint esetleg három – gyereket közös túrára hozzuk össze, túl csábító volt.

…még mindig nem sikerült lélekben elszakadni a teljesítménytúrázástól, tehát egy újabb – szám szerint harmadik – búcsúztatása az idei teljesítménytúra-szezonnak még talán belefért.

Amúgy a túra semmi különös: a Tabáni Spartacus SKE pincehelyiségéből egy kis kör, a Lazar Markovics Zamenhof szobor [a magyar wikipedia így dobja ki a nevet, van egy párféle írásmódja], Mesemúzeum (mégiscsak gyerektúra), a Gellért-hegy oldala (filozófusok kertje), fel a „hegyre” (útba eső, szépen megcsinált játszótér, elvégre gyerektúra), Citadella, Szabadság-szobor, le a „hegyről” (majdnem mint az Álomparton), vissza a Zamenhof szoborhoz, vissza a rajt/célba.

Az első cél úgy tűnik, sikeres volt.

A második majd kiderül. Egyelőre sikeresen lebeszéltem magam az aktuálisakról, de a következők között azért akad néhány nagyon-nagyon csábító.